A Mercedes 1994-ben jelentette be, hogy piacra fognak dobni egy kompakt autót, amit 1997-ben meg is tettek az A-osztály megjelenítésével. Kétségtelenül nem a formája miatt adtak el belőle annyit, amennyit, hiszen kifejezetten ormótlan, aránytalan autó. A magas kasztni további hátrányokat is okozott, mindenki emlékszik arra, mikor az első A-osztály megbukott a jávorszarvas-teszten. Szintén a forma, illetve talán a rendeltetés miatt nem készült belőle sportos, erős változat, a hozzá kapható legerősebb motor egy 138 lóerős, négyhengeres benzines volt. Egészen a harmadik generációig kellett várni, mire az AMG hozzányúlt. Vagy mégsem?

Miután megláttam azt a bizonyos képet (ott, fönt), amin Mika Häkkinen, kétszeres világbajnok F1-versenyző egy láthatóan erősen módosított Mercedes A-osztály mellett pózol, kicsit utána olvastam annak a konkrét autónak, hiszen minek fotózkodna maga Mika Häkkinen egy bodykites A-osztállyal? Hamar kiderült, hogy az a furcsa lökhárító bizony nem egy akármilyen tuniggarázs műhelyében készült, sőt. Nem kellett magam sokáig győzködni, hogy úgy gondoljam, ez megér egy blogposztot. Et voilà. Ugyanis az az autó nem más, mint az A38 AMG, az A-osztály egy teljesen őrült és elvetemült változata. Legalábbis első hallásra biztosan.

Történt ugyanis, hogy az AMG két változatot is bemutatott az általuk módosított A-Klasse-ból. Az első volt az A38, a második és – a neve szempontjából első olvasatra kissé logikátlanul – erősebb pedig az A32K. Kezdjük az A38-cal. Külsőleg is történtek változtatások, például a már említett új lökhárító, oldalsó szélesítések, vagy a hasonló formájú autókon mindig kissé komikus hátsó szárny. A legfontosabb változtatás azonban a motorral kapcsolatos, és direkt nem használtam a „motorháztető alatt” frázist, hiszen nem ott kell keresnünk a nagy durranást. Az AMG ugyanis, Mesdames et Messieurs, berakott egy motort a csomagtartó alá. Semmi extrát, ugyanazt a 125 lóerős, kétliteres négyhengerest, mint ami elöl is volt, viszont így keletkezett egy kétmotoros, négykerékhajtású A-osztály. Ha ennek a tudásnak a birtokában ránézünk a nevére, már talán látható, miért A38, hiszen az A190 motorjából tettek bele kettőt, és 2 * 190 = 380… Lehet, túl sokat képzelek bele. Összesen 250 lóerőt préselt ki magából, amivel 5,7 másodperc alatt futotta a 0-100-at és meg sem állt egészen 230 km/h-ig. Lehet, hogy nem túl őrült számok ezek, de egyrészt nem sportmotorokkal látták el, másrészt, bár pontos adatokat nem találtam, biztos, hogy nehéz lehetett. Arról, hogy mennyi darabot gyártottak belőle, megoszlanak a vélemények. Valaki szerint csak egy bemutató darabot, valaki szerint viszont lehet, hogy négyet. Az biztos, hogy Mika Häkkinen kapott egyet, illetve az interneten keringenek képek a belsejéről, ahol a váltókaron David Coulthard neve szerepel. Tömeggyártásba sosem ment, érthető okokból.

A másik érdekes, először talán kevésbé őrült változat az A32K (lenti képen). Itt egyből a nómenklatúrával kezdeném. Aki képben van az akkori Mercedesekkel, annak ismerős lehet az SLK32 AMG. Az A32 megkapta ennek az SLK-nak a 3,2 literes V6-osát egy turbófeltöltővel megtámogatva, habár a K általában kompresszorra utal. A motor és az egész autó fejlesztését segítette az AMG mellett a HWA nevű cég, ami többek között olyan járművek megépítésében is közrejátszott, mint a CLK DTM, ami egy méltatlanul keveset szerepeltetett autó, vagy a CLK GTR. Nem rossz referenciák, az biztos. Szóval belerakták a 3,2-es V6-ot, ami a hátsó kerekeket hajtotta 350 lóerővel. Öt másodperc alatt érte el a 100 km/h-t, a végsebességét pedig leszabályozták 250 km/h-ra. Ennek megfelelően 300-ig skálázott sebességmutatót kapott, ami kétségtelenül meglepő egy ilyen autóban. Sajnos, mivel nem sportautónak tervezték, a motor és a hátsókerékhajtás miatt nagyon nehéz, 1665 kg lett, ami hasonló az SLR McLaren tömegéhez. Különböző okok miatt ezt sem gyártották soha, pedig összevetve a mai hot hatch-ekkel, még most is megállná a helyét.

Végre nem úgy kell befejeznem egy bejegyzést, hogy sírunk, mert régenmindenjobbvót, meg a jövőben csak még rosszabb lesz, hiszen ma is vannak nagyon erős és innovatív AMG A-osztályok. Ez a két koncepció kétségtelenül nem a leghíresebb AMG-k közé tartozik, de egy hihetetlenül gazdag örökség részei, így ennyi említést mindenképp érdemelnek, kellően őrültek, méltóak arra, hogy minél többen tudjanak róluk. Köszönöm, hogy elolvastad, további szép napot!